Mások mondták
Régi csoporttársaink, csoporttagjaink véleménye
"Olyan csoportba jártam, ahol mindenről beszélhettem, nem volt ciki semmi, és nem néztek bolondnak a kérdéseim miatt. Rengeteget sírtunk, és sokat nevettünk. Végre magammal tudtam foglalkozni. Az is hamar kiderült, hogy más is küzd ugyanolyan sérüléssel, mint én."
"Nagyon hamar kialakult a bizalom a csoportban. Szinte idegen emberekkel osztottam meg az életem nagy kérdéseit. Segítettek abban, hogy tisztázzam a feleségemmel való viszonyomat, hogy ne őrüljek meg a kamasz gyerekeim hülyeségeitől. Erősebb, sőt, szerintem izgalmasabb ember lettem. Nemcsak az irodában ülök egész nap, hanem emberekkel is találkozom."
"Nagyon nehéz most, hogy vége a csoportnak. Kicsit szerelmes vagyok a pszichodrámába. Fáj elbúcsúzni." Hanna, 32
"Azóta, hogy a férjemet is rávettem arra, hogy járjon pszichodrámára, esténként beszélgetni akar, nemcsak iszik. Ő is nagyon szereti." Vera, 50
"Régebben fölrobbantam, amikor az apám mellém ült az autóban, és mindenbe beleszólt, meg akartam állni, ki akartam szállni, vezessen ő! Most már csak nevetek rajta." Marci, 34
"Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös
befolyásod van reám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám
teneked. Te pedig megértenél." Oscar Wilde